Táborfalva nagyközség története

Táborfalva történelmének vizsgálatához ismerni kell a szomszédos Örkény történelmét is, hiszen az elsõ dokumentumok együtt említik ezt a területet.1956-ban egy régészeti feltárás során 4 szarmata sírt találtak az úgynevezett Posta-dûlõn /Magyar Nemzeti Múzeum 64. 17. 1. leltári szám/.

Egy 1385-ben keltezett oklevél tesz említést az Ewrkyn-re vezetõ útról. II. Erzsébet királynõ / I. Lajos lánya/ parancsára a budai káptalan Gyal-i Kakas István embereivel végezetet határjárást, s ennek során bukkan fel a név.
1424 –ben Zsigmond birtokot adományoz feleségének, Borbálának, s ezen birtokok között Ewrkyn (ejtsd Örkin) is szerepel.
1491. június 11-től Ewrkén (ejtsd Örkén) a Haraszthy család birtoka lett II. Ulászló rendelete alapján.

XVI.sz.-ban a Ferenczy családé a terület, mely nem lakott, hanem puszta, s mint ilyen szerepel a török hódoltság korában is Nagykõrös birtokaként.
1690 után megkezdõdik a betelepítés. A terület Szívós Mihály birtoka, de az igazi tulajdonos a Grassalkovich család lett. 1727 körül az örkényi pusztaságként szereplő birtokot Grassalkovich Antal gróf a királyi kamara elnöke kapta III. Károly királytól.

A gróf fia, herceg Grassalkovich Antal telepített le állattenyésztõket, de a további fejlesztéssel nem törõdött.
1791-bõl ismertek az Örkényi egyházközség legrégebbi anyakönyvei.

1851-ben a Grassalkovich család nõágának kihalása után a görög származású báró Sina György tulajdonába került, majd fia Simon a dúsgazdag bankár lesz a tulajdonos.
Pénzügyi gondjai miatt először egy belga, majd egy ceglédi bank kezébe került. 1870-ben 394 lakost említenek az egymáshoz még csak lazán kötõdõ, tanyaszerû külterületi helyeken.
1873-ban Várady Gábor és felesége, Csurgay Franciska valamint birtokostársuk Tóth József vásárolta meg a 16 ezer kat. hold nagyságú területet.
1875-ben Váradyné földterületet ad el katonai célokra.
Kiképzések céljából már 1876-tól megkezdték a lőgyakorlatokat, bár a tábor építését csak 1878-ban kezdték el.
1888-ban Váradyné meghal, elsõ házasságából / Katona Mihály / született lánya, Katona Ilona, illetve férje, Pálóczi Horváth István lesz a tulajdonos, s megkezdõdik a fejlesztés.

Pálóczi Horváth István
Pálóczi Horváth István

1889-ben épül a Budapest-Lajosmizse vasútvonal, valamint az elsõ oktatási intézmény, a Csurgay iskola.
1895-ben újabb területek kerülnek átadásra, összesen 2300 hold.
1908-ban postahivatal kezd mûködni.

A századfordulón Pálóczi hírdetésére a telepi rész felparcellázott részére cselédek települnek.
Az I. világháború elõtt 1300 holdat megvesz a Ceglédi Kereskedelmi és Hitelbank.

A település nevében folyamatosan megjelenik a hadsereghez való kötõdést: 1886: Baracken Lager (Barakk Tábor), 1907: Simonyi Tábor, majd Lõtértábor, 1926: Örkénytábor.

1920-ban kezdõdik a Rákóczi úton az iskola építése, melyben 1922-ben kezdõdik meg a tanítás.
1926-ban kerül parcellázásra az 50-es út és vasút közötti terület.
1930. A Magyar Királyi Honvéd Lovaglótanárképző és Hajtóiskola Budapestrõl letelepül. Fedett lovarda, szabadtéri lovarda épül, kiszolgáló létesítményekkel, tiszti lakásokkal együtt.
1941-re a villanyhálózat jelentõs része kiépült.

1949-ben nyerte el elõször önállóságát a település, s kapta a Táborfalva nevet.

Az 1950-es adatok szerint a lakosok száma 2748 fõ volt, /1321 férfi és 1427 nõ/ 495 volt a lakóházak száma.
1956-ban kezdõdött és 1959 szeptemberében fejezõdött be a Mûvelõdési ház építése.

1990-tõl önálló község. Azóta kiépültek az itt élõk kényelmét szolgáló létesítmények, szolgáltatások. Ivóvíz és csatornahálózat, telefon, kábeltévé, orvosi rendelõ, gyógyszertár, óvoda, általános iskola, stb.

Községünk lakóinak száma 3510 fõ. Szorgalmas, vendégszeretõ emberek lakják Táborfalvát, akik szeretettel fogadják a vendégeket!

Várunk minden érdeklõdõt!