Református Egyházközség Táborfalva

2381 Táborfalva, Kossuth L. u. 72.

Az Istentiszteletek idopontja:
Minden vasárnap de. 09.00 óra

Az Istentiszteleteket tartja:
Szemők Andrea lelkipásztor

 

BEMUTATKOZÁS

"Miért mondod ezt, Jákob, miért beszélsz így Izrael: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el."

Ézsaiás 40:27-31.

A fenti igével szeretném szeretettel köszönteni Táborfalva lakosságát, mint a Református Gyülekezet leendő lelkipásztora, s bár azt tartom, hogy az ember nem csupán a szavai, hanem a tettei, a munkája mutatják be, mégis, megköszönve a felkérést, az érdeklődést, szeretnék néhány szót szólni magamról.

Szilágyiné Szemők Andrea, született Szemők Andrea vagyok. Általános iskolai tanulmányaimat szülőfalumban, a Pest megyei Gomba községben végeztem. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában, 1989-ben érettségiztem. Ezt követően Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán szereztem lelkészi oklevelet, 1996-ban szenteltek fel. Segédlelkészként közel egy esztendőt töltöttem a Dunántúli Egyházkerületben, Balatonlellén, mint esperesi káplán. Házasságkötésem után az ormánysági Vajszlóra kerültem beosztott lelkészként, ahol helyettes, majd megválasztott lelkésze lettem a gyülekezetnek. A tíz baranyai szolgálati év sokféle tapasztalással szolgált számomra. Ez idő alatt születtek gyermekeink is, 1998-ban Anna, 1999-ben Sámuel, 2003-ban Noémi. 2004-ben jelentkeztem a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Tanszékének Mentálhigiéné Szakirányú Továbbképzési Szakára, ahol idén fogok végezni. Jelenleg Gombán élünk, innen fogok Örkénybe és Táborfalvára járni, mint a gyülekezet helyettes lelkésze. Remélem, hogy ez a távolság nem jelent majd akadályt a hatékony gyülekezeti munkában, inkább remélem, hogy a nagycsalád közelsége, a segítő háttér lehetővé teszi, hogy három kisgyermekem nevelése mellett elegendő időt, energiát, figyelmet fordítsak a gyülekezetre, s tudjak tevékenykedni a gyülekezeti élet sokféle területén. A fenti ige, konfirmációi igém, melynek igazságát sokszor tapasztaltam, remélem, közös megtapasztalásunkká is lesz. Szeretné, ha együtt élnénk át teremtő Istenünk vezetését, hatalmát, megújító erejét, a gyülekezet épülésére, Táborfalva község, és annak polgárai javára, Isten dicsőségére.

Szeretettel hívunk és várunk minden kedves olvasót a gyülekezeti alkalmakra. Remélem, hogy mielőbb kölcsönösen, és a valóságban is megismerhetjük egymást. Áldás Békesség az olvasónak! Táborfalva községben az Istentiszteletek kezdete vasárnap és ünnepnapokon délelott 9 óra.

Köszönettel: Szilágyiné Szemők Andrea

A Táborfalvi Református Gyülekezet története

Adatgyűjtésemben segítségemre volt a 70 éves örkényi református templomról Rogosz János által írott könyv, valamint a táborfalvi református gyülekezet tagjainak visszaemlékezései. Külön köszönöm Nagy László adatközlését.

A táborfalvi református gyülekezet kialakulása, mint ahogy Táborfalva, mint önálló település létrejötte is szorosan kapcsolódik Örkény községhez, személy szerint Pálóczi Horváth István tevékenységéhez. Pálóczi Horváth István református vallású földbirtokos volt, aki 1885-ben kötött házasságot Katona Ilonával, az örkényi földbirtokos asszony leányával, ezt követően telepedett le Örkény községben. 1888-ban átvette az uradalom irányítását, fellendítette az uradalmi gazdálkodást, melynek eredményeként az ország különböző területeirol jöttek ide emberek, nőtt a község lakóinak száma, növekedett a gyermekek száma is, ezért új területeket parcelláztak ki. Minden telepen iskolát, óvodát építettek. 1904-ben került sor a Pálóczi Horváth-telep kiparcellázására, ez a mai Táborfalva kialakulásának kezdete.

A Pálóczi Horváth család a Felvidék egyik leggazdagabb, református vallású nemesi családja volt, Pálóczi Horváth István a sárospataki református gimnáziumban, majd a kassai reáliskolában, ezt követően a pesti műszaki egyetemen tanult. Amikor Pálóczi Horváth István Örkénybe érkezett, a községben 140 fő református és 120 fő evangélikus vallású lakos élt, akik vagy a helyi katolikus templomba vagy a gyóni református templomba jártak. Pálóczi Horváth István kezdeményezésére 1903-ban jött létre önálló református gyülekezet. 1903-ban az örkénytábori laktanya épületében biztosítottak imatermet a gyülekezet részére és paplakot a lelkipásztor számára.

1923-ban ünnepelte a református gyülekezet fennállásának 20. évfordulóját. Az ünnepi istentisztelet után jelentette be Pálóczi Horváth István, hogy elkezdi a református templom építését, a hívektől csak azt kérte, hogy legyenek segítségére a földmunkában és a harangot és az orgonát közadakozásból szerezzék be. A templom átadására 1926-ban került sor, a felszentelő szolgálatot Ravasz László püspök úr végezte.

Pálóczi Horváth István a református egyház életében, mint a református egyház főgondnoka, egyházkerületi tanácsbíró és gazdasági főtanácsos és mint az egyházi zsinat póttagja tevékenykedett.

Az örkényi lelkipásztornak szerteágazó és sok utánjárást és időt igénylo feladata volt: istentisztelet tartása Örkény központban, Alsóhernádon, Pusztavacson, Örkény-telepen, Örkénytáborban és a Csurgay majorban, ugyanezeken a helyeken úrvacsoraosztás, keresztelés, házasságkötés, temetés, hittanórák tartása az iskolákban, bibliaórák és konfirmációs órák, ezenkívül családlátogatások, különösen tanyákon.

Hernád 1945-ben, Táborfalva 1949-ben lett önálló település, de a 4 községre kiterjedő egyháznak egyetlen gyülekezeti helye volt, az Örkény központjában lévő templom.

Táborfalván imaház hiánya miatt családi házakban, lakásokban kellett az istentiszteletet megtartani, ezek a lakások alkalmatlanok voltak 350 fő hívő befogadására.

Az 1970-es évektől az istentiszteleteket abban a kis épületben tartották, amely most is látható a jelenlegi imaház mögött. A telket és a rajta lévő épületet a Gólya család adományozta a református egyháznak. Az évek során többször felmerült, hogy az épületet fel kellene újítani, míg végül az a döntés született, hogy új imaház építésébe fog a gyülekezet. Az alapkő letételére 1995-ben került sor. Fekete László Nagytiszteletű Úr és a táborfalvi református gyülekezet együttműködéséből Táborfalván önálló imaház épült. A munka szervezését Nagy László végezte, az imaház tervének elkészítését és az építkezés irányítását Nagy János vállalta, mindezt térítés nélkül. Anyagi támogatást adott az egyházmegye, Táborfalva önkormányzata, a holland testvérgyülekezet, a pasaréti gyülekezet, valamint adományok érkeztek a gyülekezet tagjaitól is. Tulajdonképpen csak az anyagköltséget kellett kifizetni, a munkát ingyen elvégezték az emberek, a gyülekezet tagjai, többen segítettek a falu lakói közül nem református vallásúak is.

Az imaház szentelésére 1997. augusztus 17-én került sor, igét hirdetett Dr. Hegedűs Lóránt püspök úr, felszentelő szolgálatot végzett Komlósi Péter esperes úr.

Ide illik Rogosz János megfogalmazása, mely szerint "..az örkényi gyülekezet szórványaival együtt, ha nehezen is, de reménykedve, egymást buzdítva vészelte át a reá mért nehéz időket és szórványaival együtt fenn tudott maradni."

Táborfalva, 2007. szeptember 15. Borsi Mária