-->

2021. október 23.

„A rendszert az egész magyar nép söpörte el. (…) A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel a népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akar határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.”
 
Kedves Táborfalviak!
 
Mindszenty József szavaival köszöntöm Önöket 2021. október 23-án, az 1956-os forradalom 65. évfordulóján. Ma 1956 ismert és ismeretlen hőseire emlékezünk, azokra, akik kiálltak a szabadságért, a függetlenségért, sokszor fegyvertelenül sem féltek szembenézni a tankokkal. Azokra, akik, az összefogás erejével megtorpanásra kényszerítették a világ egyik legnagyobb katonai erejét. Felléptek az ellen a szovjet kommunizmus ellen, amely a nemzeti önazonosság tagadásán, az állami önrendelkezés felszámolásán, a társadalmi és gazdasági megalázáson, emberek egymással szembe fordításán és kihasználásán alapult. A forradalom – mely lavinaként söpört végig az egész országon – kiemelte a magyar népet a rabbá tett nemzetek közül, kicsiny hazánk példát mutatott a nagyvilágnak, híven igazolta a magyarságban mindig is meglévő szabadság iránti vágyat, amelyet az elnyomó rendszer sem volt képes kiölni.
 
1956 hősei szuverén, szabad és magyar Magyarországot akartak, amely független más birodalmaktól. A forradalom megmutatta mindenkinek, hogy a világmegváltónak hitt kommunizmus valójában embertelen és gyilkos hatalom, a magyar emberek példája emberek millióiban erősítette meg a reményt Európa-szerte, hogy a rendíthetetlennek hitt szovjet hatalomnak is van ellenszere.
 
1956-ban ezrek haltak meg önfeláldozóan és névtelenül, a megtorlás elől pedig közel kétszázezren külföldre menekültek. A forradalom leverése után sokakat fizikailag és lelkileg igyekeztek megtörni, elveszítették állásukat, nem folytathatták tanulmányukat, magyarok millióinak el kellett felejteniük, de legalábbis hallgatniuk kellett arról, ami történt, ha élni akartak.
 
A szabadságvágy azonban a meghurcolások, a kirekesztések ellenére ott élt tovább az emberekben, évtizedeken át őrizték a forradalom eszméit, mert csak ez adott erőt ahhoz, hogy hihessenek abban, Magyarország lehet még szabad. Legyünk büszkék 1956 hőseire, akiktől megtanulhattuk, a nemzeti önazonosság, önrendelkezés és önbecsülés soha nem veszélyforrás, hanem erőforrás egy közösség számára, hisz ez az a kötelék, mely összeköt és másoktól megkülönböztet bennünket.
 
A hősök nehéz örökséget bíztak ránk, amely tiszteletet és nemzetünkért érzett felelősséget követel tőlünk, az utódoktól.
Legyünk méltó követőik, vigyázzunk szabadságunkra, hogy egy magyar Magyarországot tudjunk örökül hagyni a jövő nemzedékének!
 
Tisztelet a bátraknak!
 
Nagy Andrásné, polgármester